Hírlevél feliratkozás
Jandó Zoltán
2017. október 24. 07:01 Állam

Százmilliárdokat bukhatott volna az állam a rezsicsökkentésen, de a piac segített

Fél évvel az előző választások előtt, 2013 őszén a mostanihoz hasonlóan már javában zajlott a kampány. Akkoriban nem a bevándorolók és Soros György, hanem a rezsidémon volt a kormány fő ellensége.

A kormány 2013 januárja és 2014 áprilisa között három lépésben csökkentette a lakossági energiaárakat, a privatizáció óta nem látott változásokat elindítva ezzel az ágazatban. A rezsicsökkentés különösen a gázszektorban okozott felfordulást. Azzal érvelt a kormány az árak lefaragása mellett, hogy szerintük a külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók eddig talicskával tolták ki a pénzt az országból. A cégek viszont azt állították: az intézkedés miatt már kevesebb pénzt kapnak a gázért, mint amit fizetni kell érte.

A két állítás elég erősen ellentmond egymásnak, mégis van igazság mind a kettőben. A 2007 és 2012 közötti időszakban ugyanis sokszor valóban jelentős különbség alakult ki a hazai lakossági és a nemzetközi gázár között. Előfordult, hogy előbbi közel duplája volt utóbbinak. Ez pedig valószínűleg még akkor is óriási nyereséget hozott a szektornak, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatoknak a gáz beszerzésén kívül más költségekkel is számolniuk kell. A profit pedig tényleg multiknál landolt, hiszen ekkor lényegében a teljes ágazat külföldi cégek kezében volt.

 

A rezsiharc kezdetekor azonban pont nem ez volt a helyzet: 2012 végén, 2013 elején ugyanis hároméves csúcson álltak a nemzetközi árak. Így már az első rezsicsökkentésnél közel került egymáshoz az import és a lakossági ár, a második kört követően pedig valóban volt olyan hónap, amikor az orosz importgáz is drágább volt már, mint amit a háztartásoknak fizetni kellett a fűtésért. Bár a kilowattóránként néhány 10 fillérnyi különbség nem tűnik soknak, a téli időszakban a hatalmas fogyasztás miatt ebből is több milliárdos veszteség jöhet össze egy-egy hónapban.

Ráadásul a lakossági díjban nem csak magának a gáznak az ára szerepel, hanem annak a költsége is, hogy azt eljuttassák a fogyasztóhoz. Így például a tároláshoz, és a szállításhoz kapcsolódó kiadások, amelyek a teljes gázszámla harmadát-negyedét is magyarázhatják.

Ha mindezt figyelembe vesszük, jól látszik, hogy a rezsicsökkentéssel egy teljesen fenntarthatatlan helyzet alakult ki. Ha a végső fogyasztói ár az importárat sem fedezi, miközben egy rakás más költség is felmerül, akkor a szektor egészen súlyos veszteséggel tud csak működni. Azt, hogy az iparág egyes szereplői hogyan osztoztak ezen, elég nehéz felfejteni, hiszen vannak nagykereskedők (ekkorra már állami cégek, akik megvásárolják az orosz gázt, majd továbbadják), a lakosságot kiszolgáló úgynevezett egyetemes szolgáltatók, illetve a vezetékeket üzemeltető cégek is.

Az viszont biztos, hogy a külföldi kézben lévő egyetemes szolgáltatók nem túloztak nagyot, amikor azt állították: önmagában a gázért is többet fizetnek, mint amennyit kapnak érte.

A cégek 2014-es beszámolóiból ugyanis elég jól látszik, hogy az értékesített termék beszerzési értéke legfeljebb 1-2 százalékkal volt alacsonyabb a teljes árbevételnél. Sőt, akadt olyan vállalat is (a Tigáz), amely számai alapján éves szinten is többet fizetett a gázért, mint amennyiért eladta.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a nemzetközi cégek az első adódó alkalommal visszaadták egyetemes szolgáltatói engedélyüket. Így mostanra csak egy lakosságnak is értékesítő vállalat maradt a piacon: a 2013 vége óta teljesen köztulajdonban lévő Főgáz (a cég 49,8 százalékos részvénycsomagját a német RWE-től vásárolta meg az állam 41 milliárd forintért). Bár egy állami vállalat – különösen itthon, és főleg, ha politikai célokat is szolgál  kevésbé érzékeny a veszteségre, mint egy piaci alapon működő társaság, a 2013-14-es árakon a rendszer így is fenntarthatatlan lett volna.

Az államnak– amely ekkor már a teljes értékesítési láncot tulajdonolta – éves szinten legalább 10, de inkább 100 milliárdos nagyságrendű veszteséget okozott volna, hogy a korábbi árszinthez képest mesterségesen alacsonyan tartsa a háztartási rezsiköltségeket. A kínos hátraarctól (amit hosszútávon az ilyen mértékű veszteség kikényszeríthetett volna) a kedvező gázpiaci fordulat mentette meg a Fideszt. Mint a fenti grafikonon látszik, a nemzetközi árak 2015-től meredeken estek, így egy idő után nemhogy hiány, hanem többlet keletkezett a rendszerben.

(MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

Állam gáz gázár rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában

Állam

Wiedemann Tamás
2018. május 23. 17:05 Állam, Pénz

Megszorítások jöhetnek, mert a kormány túlköltekezett a választások előtt

Az Európai Bizottságnak nagyon nem tetszik, hogy kétszer annyit költekezett a kormány, mint amit az EU-nak ígért.

Rigó Anita
2018. május 23. 16:35 Állam

Jó nagy pénzosztás volt a központi közigazgatásban a választások előtt

A versenyszektorban viszont kicsit lassult a bérnövekedés.

Hajdu Miklós
2018. május 23. 09:21 Állam

Nincs elég beruházás, ami megalapozná a kormány növekedési reményeit

A cégek egyszerűen nem fejlesztenek annyit, ami akár az amortizációt pótolná. Így nehéz lesz fenntarthatóan növekedni.

Fontos

Jandó Zoltán
2018. május 22. 10:35 Pénz, Piac

Miért lett hirtelen 320 forint egy euró, és meddig marad ez így?

Matolcsyék viszonylag gyenge, de stabil forintban érdekeltek. Ezért lépni fognak, ha sokat gyengül a magyar fizetőeszköz.

Jandó Zoltán
2018. május 22. 06:51 Pénz, Piac

Hónapok óta megy az osztrák-magyar birkózás a még tenger alatt lévő román gázért

Az osztrákok már Brüsszelben is panaszkodtak Magyarországra. Azt szeretnék, hogy feléjük menjen a román gáz, ha lehet egy méregdrága vezetéken, amit mi fizetünk.

Rigó Anita
2018. május 21. 07:15 Állam

A férfi többet, a nő kevesebbet keres, ha van gyermeke

Különösen Közép-Európában kerülnek bérhátrányba az anyák a gyermektelenekhez képest, nyugaton sokkal kisebbek a különbségek.