Rigó Anita Rigó Anita
2017. november 2. 06:49 Állam, Piac

Százezrek szeretnének még dolgozni Magyarországon, mégsem tudnak

“Magyarország olyan ország, amely képes minden polgárának munkát adni, aki dolgozni akar.” Ezt Orbán Viktor mondta szeptemberben. Ez tényleg így van? Él még olyan Magyarországon, akinek szüksége lenne egy rendes munkahelyre, de valahogy mégsem talál? Nagyon is. A KSH becslése szerint tavaly 640 ezren voltak ők, akik a magyar gazdaság munkaerő-tartalékát adják.

Az ország népessége lassan, de biztosan fogy, miközben a gazdaságnak egyre több emberre lenne szüksége. Ebből a folyamatból lett egyszer csak a munkaerőhiány, és ez a probléma a jövőben még súlyosabb lesz Magyarországon. Az állam és a vállalkozások is látják már egy ideje, hogy a jelen és a jövő évtized(ek) legnagyobb gazdasági kihívása ez lesz, éppen ezért minden követ megmozgatnak, hogy a lehető legtöbb embert munkába állítsák.

És ez látszik is a munkaerő-tartalékon, amelynek nagysága csak 2014 és 2016 között közel 160 ezer fővel apadt, 641 ezer főre. Hogy kik is voltak ők tavaly?

  • 135 ezer olyan gazdaságilag inaktív személy, aki dolgozna, csak nem keres munkát, vagy keres, de csak később tud munkába állni
  • 235 ezer munkanélküli státuszú ember
  • 221 ezer közmunkás,
  • és 50 ezer alulfoglalkoztatott, akinek volt munkája, csak nem elég.
 

Bár a válság kitörését követő évekhez és még 2014-hez képest is ez a 640 ezres létszám nem tűnik olyan soknak, azért mégis csak a munkavállalási korú (15-74 éves) népesség 8-9 százalékáról van szó még mindig.

Máshonnan nézve: 

ha a dolgozni vágyó inaktívakat, a munkanélkülieket és a közmunkásokat mind fel tudná szívni a nyílt munkaerőpiac, akkor 14 százalékkal, illetve 590 ezer fővel emelkedhetne a foglalkoztatottak száma, körülbelül 4 millió 700 ezer főre.

Legalábbis a 2016-os állapotok alapján. Idén ennél már kisebb számokról beszélhetünk: a tavalyi 640 ezer fő helyett 2017 első félévében az alulfoglalkoztatottakkal együtt már csak 580 ezer főt tett ki a potenciális munkaerő-tartalék Magyarországon, vagyis tavaly óta is sokan elhelyezkedtek.

Ez a tartalék körülbelül háromszor akkora, mint ahány betöltetlen álláshely lehet ma az országban, ám a helyzet mégsem egyszerű. A munkaerő-kereslet és a -kínálat nagyon nehezen találkozik, magyarul nem ott keresik a legtöbb munkavállalót, ahol a legtöbb az állástalan, és sok esetben nem azokat keresik, akik rendelkezésre állnának.

Mert hogy kik is azok, akiknek nincsen rendes állása, de szeretnének?

A KSH a 2016-os állapotok alapján mutatta be ezt a 640 ezres munkaerő-tartalékot, akik négy munkaerőpiaci szegmensből tevődnek össze:

  1. a dolgozni vágyó inaktívakból,
  2. az aktív munkanélküliekből,
  3. az állam által mesterségesen foglalkoztatott közfoglalkoztatottakból,
  4. és az alulfoglalkoztatottakból, akiknek van munkájuk, csak nem elég.

A négy csoportból az alulfoglalkoztatottak kötődnek a legerősebben a munkaerőpiachoz, hiszen ők piaci állással rendelkeznek, csak éppen kevesebb órában dolgoznak, mint szeretnének. Ha nekik teljes munkaidős állást tudnának biztosítani, azzal a foglalkoztatottak száma nem növekedne, ám a gazdaság teljesítménye igen. Az összes csoport közül ők vannak a legkevésbé hátrányos helyzetben a munkavállalás szempontjából, de azért így is 40 százalékuknak se érettségije, se szakképesítése nincs.

A foglalkoztatás növelése szempontjából a másik három csoport releváns, amikbe tavaly összesen 591 ezren tartoztak. A közmunkások, a munkanélküliek és a dolgozni vágyó inaktívak között ugyanakkor óriási a valamilyen munkaerő-piaci hátránnyal rendelkezők aránya, sőt, sokan halmozottan hátrányos helyzetben vannak. Ezek olyan tényezők összességét jelentik, amik megnehezítik az egyén munkába állását.

A munkaerőpiacon való elhelyezkedés valószínűségének szempontjából a legfontosabb tényező az iskolázottság.

Márpedig a még újonnan bevonható munkaerő 43 százaléka, bő 250 ezer személy legfeljebb csak nyolc általánossal rendelkezik, míg 29 százalékuk szakképesített, de nincs érettségije.

Vagyis bő 70 százalékuknál az alapkészségek sincsenek biztosan elsajátítva, ami a mai világban elég nagy hátrányt jelent. Az alacsony képzettség már alapból behatárolja, hogy hol tud az egyén elhelyezkedni. Jelen esetben az 591 ezer főből 424 ezer valószínűleg csak egyszerűbb munkákat tud vállalni.

 

Az is fontos szempont, hogy hol lakik a munkakereső, és hogy onnan milyen a közlekedés. Ezt alátámasztja, hogy a munkaerő-tartalékba tartozók közül 185 ezren biztosan vidéki falvakban laknak, míg 28 ezren ennél is kedvezőtlenebb infrastruktúrával rendelkező területeken élnek. (110 ezer emberről nem tudni, milyen környezetben él.) A kisebb településeken kevesebb helyben a munkalehetőség, így sokaknak ingázniuk kell, ha dolgozni akarnak. Ez pedig egyrészt sokszor túl sok időt emészt fel, másrészt igen költséges tud lenni.

Hátrányt jelent a munkaerőpiacon az is, ha az ember sokáig távol marad tőle, hiszen a munkavégzéshez szükséges készségek elkopnak. Ez a közfoglalkoztatottakra jellemző különösen, akiknek döntő többsége évek óta közmunkás. A munkanélküliek és az inaktívak harmada még csak kevesebb, mint egy éve nem dolgozik, azonban harmaduk több mint 5 éve vagy soha nem dolgozott.

Magyarországon sajnos az is hátrány lehet a munkavállalás szempontjából, ha valaki cigány. Igaz, a munkanélküli cigány népesség jellemzően halmozottan hátrányos helyzetű (alacsony képzettségűek, rossz körülmények között élnek), ami abból fakad, hogy a társadalmi felzárkóztatásuk évtizedek óta megoldatlan. A KSH adatai szerint tavaly a közmunkások 18 százaléka vallotta magát cigány nemzetiségűnek, míg a dolgozni vágyó inaktívak között 13 százalék az arányuk.

Számos olyan tényező van tehát, amely megnehezíti a még nem dolgozó munkaerő munkába állását, és ezek közül csak négy az iskolázottság, a közlekedési kapcsolat, a munkatapasztalat és a nemzetiség. Igaz, ezek együtt már nagyban meghatározzák az elhelyezkedés esélyét.

Még ha van is 600 ezer ember, aki szívesen munkába állna, ez nem azt jelenti, hogy közülük mindenki el is tud helyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. A KSH összesítése alapján tavaly 70 ezren voltak olyanok a munkaerő-tartalékban, akikre egyik hátrányos tényező sem jellemző, míg 200 ezren azok, akikre csak egy. Nekik még jó esélyük lehet rá, hogy önállóan munkát találjanak, azonban a többi, halmozottan hátrányos helyzetben lévő állástalan valószínűleg csak az állam segítségével kaphat munkát.

Kapcsolódó cikk Kapcsolódó cikk Egyszerre vagyunk a teljes foglalkoztatottság és a teljes kilátástalanság országa Az ország keleti végén tízszer annyi állástalan van, mint nyugaton, egész régiók kerültek lehetetlen helyzetbe. Azt is elmondjuk, mi a kiút.

Fotó: MTI/Sóki Tamás

Állam Piac közfoglalkoztatás munkaerő-tartalék munkaerőhiány munkaerőpiac munkanélküliség Olvasson tovább a kategóriában

Állam

Jandó Zoltán Jandó Zoltán
2017. november 23. 08:48 Állam, Piac

Alig 38 milliárdot fizet a biztosító, ha felrobban Paks

A fukushimai katasztrófa után felmerült, hogy alulbiztosított a paksi erőmű, de az elmúlt években így sem történt változás.

Rigó Anita Rigó Anita
2017. november 22. 11:42 Állam

Már biztos, hogy teljesült a kormány feltétele, jöhet a nagyobb járulékcsökkentés

Az év első kilenc hónapjában 11,2 százalékkal növelték a bruttó fizetéseket a cégek.

Jandó Zoltán Jandó Zoltán
2017. november 22. 06:49 Állam

A politikával együtt a tao-milliárdok is megérkeztek a kézilabdába

Két év alatt majdnem ötvenmilliárd forintnyi társasági adó érkezett a költségvetés helyett kézilabdacsapatokhoz.