Jandó Zoltán
2017. november 16. 12:22 Állam, Piac

Egyszerűen nincs komoly érv amellett, hogy most kezdjék el építeni Paks 2-t

Technológiai alapon egyre nehezebb, üzleti szempontokkal pedig lényegében lehetetlen érvelni Paks 2 mellett. Környezetvédelmi indokokkal lehetne ugyan magyarázni a beruházást, de a politikai síkon zajló elvi vitában (jó-e az nukleáris energia vagy sem) épp azok ellenzik leginkább az energiatermelésnek ezt a formáját, akik a globális felmelegedés elleni küzdelmet tűzték a zászlajukra. Röviden ezek voltak a tanulságai az Ökopolisz Alapítvány paksi bővítés témájában rendezett vitájának, amelyen ellenzéki és kormánypárti politikusok, illetve energiaipari szakértők vettek részt.

A kormány képviselőitől ugyan egyszer-egyszer elhangzott, hogy szerintük megtérül a beruházás, ezeket a megjegyzéseket nem volt nehéz cafatokra szedni, amit a jelenlévők meg is tettek. Aszódi Attila bővítésért felelős kormánybiztosnak, és Csepreghy Nándor miniszterhelyettesnek ugyanis azok után, hogy az Európai Bizottság arra jutott, állami támogatással valósul meg a projekt és ezt a kormány is elfogadta, nehéz volt Paks 2 jövedelmezősége mellett érvelni. Az EB álláspontja ugyanis azt jelenti, hogy piaci alapon nem épülne meg az új erőmű.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a projekt nem hozza vissza azt a pénzt, amit ráköltenek. Sőt, a bizottság pont arra jutott, hogy (a megadott paraméterek mellett, amikkel azért sokan vitatkoznak) visszahozza. Csak éppen nem biztosít akkora megtérülést, amekkorát egy piaci befektető elvárna egy ilyen beruházástól. Aki ugyanis jelenleg atomerőműbe teszi a pénzét, elég komoly hozamot igényel, mivel nagyon kockázatos befektetésről van szó.

A fő kockázatot nem az jelenti, hogy leolvad a reaktor, hanem az, hogy 20-30, vagy éppen hatvan év múlva milyen piaci körülmények között kell működnie egy ilyen létesítmények. A piac szerkezete ugyanis a jövőben biztosan teljesen átalakul. Sőt, a folyamat már évekkel ezelőtt megindult: a megújulók terjedése olyan változásokat hozott a szektorban, amelyekkel az ágazat szereplői sok esetben egyelőre nem igazán tudnak mit kezdeni.

Itt jutunk el a technológiai kérdésekhez, amelyek az elmúlt időszakban már egyértelműen a kormányzat legfőbb érveként szolgálnak a bővítés mellett, és amit mind Paks 2 ellenzői, mind támogatói szeretnek külön kezelni a gazdasági megfontolásoktól, pedig nem lehet. A probléma az, hogy a megújulók elég kiszámíthatatlanok, nem képesek egyenletes ellátást biztosítani. Van, hogy egyáltalán nem termelnek – ennek a masszív leegyszerűsítése az L. Simon László által megfogalmazott „éjjel nem süt a nap” állítás. De előfordul, és ez legalább ugyanekkora nehézséget jelent, hogy sokkal több áramot állítanak elő, mint amire igény van. Ez persze nem lenne gond, ha a villamosenergiát, mint mondjuk a vacsora maradékát betehetnénk valahova, ahol eláll addig, amíg újra szükségünk nem lesz rá, vagy ha alakítani tudnánk a fogyasztás ütemezését, mint ahogy a repterek teszik a le és felszállási időpontok eltérő árazásával.

 

Ezt azonban egyelőre nem tudjuk megtenni. Ezért van szükségünk olyan alaperőművekre, amelyek folyamatosan képesek termelni, és amiket le lehet állítani, ha elönti a piacot az olcsó zöldenergia, vagy fel lehet csavarni, ha a megújulók éppen nem termelnek. Részben ezt a célt szolgálná Paks 2 is.

Igen ám, de ezek a jelenlegi piaci feltételek, és egyáltalán nem biztos, hogy az új magyar atomerőmű is ilyen környezetben üzemel majd. Sőt, szinte biztos, hogy nem. Épp a zöldforradalom, és az emiatt kialakult piaci problémák miatt nagyon gyorsan fejlődik a technológia. Így nem csak azt lehetetlen megjósolni, mi lesz 70 év múlva, amikor Paks 2 leáll, vagy 9-10 év múlva, amikor elindul, hanem azt sem, mire számíthatunk az energiaszektorban akár csak 2020-ban. A legtöbb fejlesztés pont azt célozza, hogy az energiát valahogy tárolni lehessen, illetve olyan okos otthonok, irodaházak, egyebek jöjjenek létre, ahol legalább részben igazítani lehet a fogyasztást az aktuális termeléshez (például a légkondi akkor hűti le a szobát, a mosógép pedig akkor kapcsol be, amikor túltermelés van, míg hiány idején csak a tényleg szükséges dolgok mennek).

Mivel fogalmunk nincs, hogy ezek a megoldások mikor érnek be, ezért technológiai alapon is egyre nehezebb érvelni Paks 2 mellett. Az jól látszik, hogy a fejlődés gyorsabb, mint amire a szektorban előzetesen számítottak, egyszerűen mert a kialakult piaci helyzet kikényszeríti az innovációt. Tartósan nem működhet az, hogy az olcsó német zöldáram agyonterheli a környező országok rendszerét, ha fúj a szél, és ezért mondjuk lengyel szénerőműveket kell leállítani – miközben szélcsendben fordított a helyzet.

A bővítés melletti technológiai érveket ráadásul tovább gyengíti, hogy Paks 2-n túl lesznek az országban más folyamatosan termelő alaperőművek is. Azt Csepreghy Nándor is elismerte, hogy kellenek majd fosszilis – vélhetően gáz- – erőművek, mert bár Paks 2 bizonyos keretek között szabályozható lesz, teljesen leállítani nyilván nem lehet. Így a rendszer rugalmasságát túltermelés esetén kizárólag a gázerőművek adhatják.

 

Csakhogy így biztosan lesz egy nem éppen rövid időszak, amikor Magyarországon túl sok ilyen folyamatosan termelő létesítmény üzemel. Az új paksi blokkokat ugyanis nem akkor indítják be, amikor a régiek leállnak, a két egység évekig párhuzamosan fog termelni. Arról parázs vita alakult ki Mártha Imre korábbi MVM-vezér, és Aszódi Attila között, hogy milyen hosszú lehet ez az átfedő időszak, de jelen állás szerint az szinte biztos, hogy legalább hat év.

Viszont a két erőmű a teljes magyar energiaigény 70-80 százalékát is fedezheti, és akkor még a kiegészítő gázerőművekről nem is beszéltünk. Itt jutunk vissza az üzleti kérdésekhez: mit fogunk kezdeni a paksi árammal a 2020-as évek végén azokban az időszakban, amikor elárasztja az országot az olcsó zöldenergia. Persze lehet azt mondani, hogy majd hosszú távú szerződésekben előre értékesítik a Pakson termelt áramot, erre azonban egyrészt az unióval kötött megállapodás nem ad lehetőséget, másrészt simán lehet, hogy addigra teljesen más logika mentén gondolkodnak majd a piaci szereplők.

 

Az erőművek állandó visszaterhelése – tehát az áramtermelés átmeneti csökkentése – pedig azért nem jelent megoldást, mert a beruházás csak akkor térül meg, ha a létesítmények nagyon magas, 90 százalék feletti kihasználtsággal működnek. Ez pedig nyilván nem fog menni, ha rendszeresen 50 százalékon pörög Paks 2.

A gondolatmenetnek ezen a pontján válik rendkívül szomorúvá, hogy a szerda esti vita egyik legfontosabb kérdésére (amit egy ideje azért már pedzegetnek szakértők) ezúttal sem kaptunk választ. Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársa, még a program elején tette fel azt a kérdést, hogy miért most vág bele Magyarország egy ilyen projektbe. A felvetéssel azonban érdemben nem foglalkoztak a résztvevők. Pedig egyértelmű, hogy ha kivárnánk néhány évet (ami a két atomerőmű párhuzamos működése miatt valószínűleg nem jelentene gondot) sokkal jobban lehetne látni, merre tart a globális energiaipar, és így Paks 2 ügyében is felelősebb döntést lehetne hozni.

Kapcsolódó cikk Kapcsolódó cikk Csak akkor nem pénzkidobás a Paks 2, ha évtizedeken át sokkal többet fogunk fizetni az áramért, mint most Sajnos iszonyatosan drága az atomenergia, és egyre inkább az lesz. Megjárhatják a mindent az atomra tevő kis országok.

(Fotó: AFP / Europress)

Állam Piac atomenergia megújulók Paks 2 Olvasson tovább a kategóriában

Állam

2017. december 17. 16:16 Állam

Mennyi támogatást kaphat egy újszülött gyermek után Budapesten?

Aki legalább egy éve jó kerületben lakik, akár 170 ezer forintot is kaphat egy gyermek születése után. Hol érdemes lakni?

2017. december 17. 07:31 Állam

Budapesten kívül a szavazók felének nincs érettségije

Összességében javul a népesség iskolázottsága, de hatalmasak a különbségek az országban.

2017. december 15. 15:50 Állam, Pénz

Újabb 2,3 milliárdnyi közpénzt kap a felcsúti futballakadémia

Jóváhagyták Mészáros Lőrinc alapítványának programját, de egyelőre nem tudni, milyen új építkezés lesz majd ebből Felcsúton.