Torontáli Zoltán
2017. november 20. 10:59 Piac, Világ

A nálunk eladott ruha árából 2 százalékot kap a varrónő, és ezen nem tudunk változtatni

Az Oxfam, a karitatív szervezetek nemzetközi szövetsége nemrég újabb adatokat közölt a ruhaipari kizsákmányolásról. A felmérés szerint egy Ausztráliában eladott ruhadarab árának csak mintegy 2 százalékát kapja meg a jellemzően Ázsiában dolgozó ruhagyári munkás.

Miért nem lehet ezen változtatni, annak ellenére sem, hogy a nemzetközi nyomás most már hosszú évek óta folyamatosan szorítja a globális márkákat az embertelen körülmények és a rendkívül alacsony bérek felszámolására?

A témát a Newcastle-i Egyetem két kutatója most új megvilágításba helyezte. Ahelyett, hogy a globális márkákat szólítanák fel a tudatosabb üzletpolitikára, arra hívják fel a figyelmet, hogy a szabályozás miatt a cégek is a 22-es csapdájában vergődnek. Amíg a nyugati világban a jogi környezetet meg nem változik, addig marad az ázsiai varrónők kiszolgáltatott helyzete.

A The Conversationben megjelent okfejtés abból indul ki, hogy a nagy ruhaipari cégek jogilag csak azoknak a beszállítóknak a tevékenységéért felelősek, amelyek közvetlenül az ellenőrzésük alá tartoznak. A globális ruhaipar azonban nagyon összetett lett, a beszállítói lánc hosszúra nyúlt, vagyis a beszállítók is beszállítókkal dolgoztatnak, akik szintén beszállítókkal szerződnek és így tovább. A lánc alsóbb vége felé lévő beszállítók pedig szinte soha nincsenek a gyártó közvetlen ellenőrzése alatt.

Az Oxfam azt sürgeti, hogy a nagy márkák határozzák meg azt a létminimumot, ami biztosítja egy ázsiai varrónő vagy gyári munkás megélhetését, és ennek kifizetését érjék el. Számításaik szerint ez legfeljebb 1 százalékos áremelést jelentene a fejlett világ ruhaüzleteiben. Ezt azonban csak úgy tudnák elérni, ha hatással lennének a teljes ellátási láncra.

Furcsa módon bizonyos nagy ruhagyártók maguk is szeretnék elérni az ellátási láncuk integrációját, mert ennek üzleti szempontból is lenne értelme. Látszólag tehát a bangladesi varrónők, a nyugati vásárlók és a globális márkák érdeke mind egybeesik, a közvetlen kontroll azonban mégsem valósul meg.

Ennek a kutatók szerint az az alapvető oka, hogy a jogi környezet nem támogatja. Ha ugyanis egy gyártó közvetlen ellenőrzése alá vonja a teljes láncot, akkor annak minden tagja, minden egyes munkavállalója iránt felelősséggel tartozik. Minden egyes dolgozóért a cég székhelye szerinti büntetési tételekkel kell felelni, ha bármi rendellenesség történik. Ez olyan mértékű kockázat, amit be lehet ugyan árazni, csak akkor messze nem 1 százalékot kellene emelni a ruhaneműk árán. Ezzel pedig meg is bukott a dolog.

Fotó: AFP/Europress

Piac Világ Oxfam rabszolgaság ruha ruhaipar varrónő Olvasson tovább a kategóriában

Piac

2017. december 15. 14:56 Piac

Ijesztő a különbség a multik és a magyar cégek között

A multiknál dolgozó 690 ezer ember több értéket termet, mint a magyar tulajdonú vállalkozások közel kétmillió alkalmazottja.

2017. december 15. 12:14 Állam, Piac

Nyolc éve ment utoljára ilyen jól az építőiparnak

Hol van már a tavalyi mélypont? A lakásépítések és az uniós projektek is húzzák a szektort, ami idén ismét húzóágazat lett.

2017. december 14. 10:31 Piac, Világ

Kicsinálják az amerikaiak az olajországokat

Az OPEC nem tudja olyan gyorsan csökkenti a kitermelést, amilyen ütemben az amerikai nő.